Már egy ideje motoszkál a fejemben a fasírt ügye.

Zsemle ugye tabu, szóval marad a klasszikus húsgombóc, mert a teljes kiőrlésű kenyeret vagy péksütit én nem szeretném áztatni és nyomkodni. Marad még a prézli kérdése, azaz hogy kell-e egyáltalán a prézli. Gondoltam, ha már tesztelek, legyen miből választani, szóval 3 verziót próbáltam ki, alább az eredmény.

1) Mandulás bunda: paleo termék

Nagyon megszívja magát zsiradékkal, kihűlve pedig minden, csak nem ropogós. Az ízén nem érzek mandulát, vagy bármi extrát, és semmiképpen sem ad semmiféle pluszt az ételhez.

2) Teljes kiőrlésű zsemlemorzsa bundával: (sötét, sima bolti)

Jó ropogós, még kihűlve is. Pont olyan, mint a szokványos prézli amúgy, ízre is. Ha tehát mindenképpen a klasszikus fasírt ízét keresem, előkerül majd ez a prézli.

3) Pucér fasírt:

Hát messze a legszaftosabb, nem szívja magába a zsírt, és hidegen is ellenállhatatlan. Ezzel a legkevesebb amúgy a munka, és ebben van a három közül a legkevesebb kalória. Összefoglalva: nem adnak a bundák annyi pluszt, hogy érdemes legyen velük faxnizni, és még kalóriában is jobban járunk nélkülük. 

Nálunk tehát a harmadik volt a befutó! Csak semmi faxni: disznóhús (ez van, a fasírt X@r pulykából vagy csirkéből, vagy csak ezen nőttem fel, és ezt az ízt keresem, az is lehet), só, bors, paprika, reszelt vöröshagyma, reszelt fokhagyma, másfél kiló húshoz 1 tojás, ennyi.

Ami változott, hogy kókuszolajban sütök, nem napraforgóolajban.

Szóval nyert a harmadik! De azért valahogy elfogy a többi is. :-)

Tisztán látszik a jó kis szaft a harmadikon! :-)

Sziasztok!

Ezzel a kenyérrel (teljeskiőrlésű tönkölybúza liszt + durumbúza liszt) kiváló a lenti padlizsánkrém:

Mi kell hozzá? Egy közepes nagyságú érett padlizsánból kb. 10 ilyen kisebb szeletet lehetett megkenni, egy szelet kb. összehajtott zsebkendőnyi. Ha többet szeretnétek, így tudtok viszonyítani.

A padlizsánt fonnyasztottam a sütőben, sütőpapíron vagy egy órát, amíg megroggyant és levet eresztett. Hagytam picit hűlni, mert forrón nehezebb lehúzni a bőrét. (Iszonyú forró tud lenni!)

A lehámozott belsőt és egy gerezd fokhagymát mixerrel összekevertem/aprítottam, adtam hozzá egy kanál olívaolajat, 1 TK sót (na ez hiba volt!!), és egy evőkanál low carb majonézt, de ez elhagyható. Összekevertem, majd tettem bele 50 g apróra vágott, szárított (sós) paradicsomot. Bőven elég lett volna a masszához a paradicsom sója, most már ezt is tudom. Hagytam érni 1-2 órát ezt a jó sűrű kencét. Így szépen összeérnek az ízek, és az állaga is szép krémes lesz.

Nem mondom, hogy szép látvány, viszont annál finomabb, és persze nem csak kenyérrel, hanem szokásos mártogatósnak bármilyen szálasra vágott zöldséggel ehető. És NAGYON FINOM!!

Na ilyen tuti sokszor lesz még nálunk, és ha jön hozzánk a lánysereg, vagy a luxis csapat, tuti lesz belőle reggelire, vagy ebédre, vagy vacsira, vagy előételnek valamelyik étkezés előtt. :-)

Jé, napra pontosan egy hónapja kezdtük el az életmódváltást. Már nem emlékeztem a napra, vissza kellett lapoznom. :-)

Az elmúlt 2 hét nekem (munka szempontjából) elég húzós volt, a blog végképp nem fért bele, de büszke vagyok arra, hogy tartottuk magunkat, még a nem otthon töltött, tárgyalós és rohangászós napokon is.

Az eredmény magáért beszél. Reggel csak úgy mókaképpen mérlegre álltam, és egy hónap alatt (ezek szerint) nekem 3,5, a páromnak 6 kiló jött le. Iszunk persze sok vizet is, de főleg NEM ÉHEZÜNK. Tartjuk a rendszerességet, naponta - ha csak tehetjük - 5x étkezünk, és az adagok egyre kisebbek.

Közben azért kipróbáltam néhány finomságot főleg VK könyveiből. Akit érdekel, mi ezeket szoktuk lapozgatni:

Először a paradicsomos húsgombóc tetszett meg, főleg azért, mert parmezán van a húsban. :-) Egy nagy  hibát itt elkövettem: nem fényképeztem le. :-) Finom volt amúgy, fogunk még ilyet csinálni.

Mivel nincs időm minden nap főzni, a főzős alkalmakkor mindig egy kicsivel többet főzök, és a felesleget lefagyasztom. Ezzel időt nyerek a nehezebb napokon, hiszen csak kikapom a fagyasztóból és kész.

Aztán jött a következő feladvány. Mit szeretne reggelizni a drágám? Tojás nem játszik, a ripszet unja, korpovitot nem eszik, viszont úgy enne pirítóst!!! Ja, azt kifelejtettem, hogy a klasszikus, savanykás barna (vagy már inkább fekete) kenyér sem jöhet szóba. Bár mondjuk abból a klasszikus fokhagymát-reszelek-rá-pirítós amúgy sem működne, ahhoz fehér kenyér kell.... Vagy mégsem? Szerencsére a könyvekben találtam egy klassz gyökérkenyér receptet, köszi Kriszta!

Lényeg a lényeg hogy teljes kiőrlésű (NEM FEHÉR!!!) tönkölybúzaliszt kell hozzá és durumbúzaliszt. Az elsőben sok a rost és a hasznos tápanyag, a durumbúza pedig tökéletes tésztákhoz, kenyérhez, palacsintához. Én fehérre akadtam, de biztos lesz ebből is barna. Keményebb a búza amúgy, azt olvastam róla. E mellé már csak olívaolaj, száraz élesztő, langyos víz és só kell.

12 óra kelés, rövid gyúrás után még fél óra pihenő a tepsiben, azután 35-40 perc sütés és kész.

Itt a tészta kelesztés előtt:

Ez itt a kész kenyér:

.... és a megálmodott fokhagymás pirítós. :-)

folyt. köv. a bombasztikus VK-s padlizsánkrémmel, ami kitűnően passzol ehhez a kenyérhez. Még egy mondat: ettem belőle én is 3 vékony szeletet és nem kopogott a szemem egy óra múlva. Azért én nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de én nem győzök pillázni azon, hogy ez tényleg működik. Csak mert mások az összetevők. Nem tudok még ezen túllépni, na. :-)

Eltelt pár nap, nem volt lényeges történés, szépen követjük a tervünket.

Szombaton volt kihívás az élet, szinte egész nap úton voltam és máshol ettem. Szerencsére a vendégségben jól kezelték a váltásunkat, az okoskodás vagy kétkedés helyett inkább nyílt érdeklődést éreztem. Kacsacomb volt, nagyon finom, és persze petrezselymes burgonya, amit én hanyagoltam (megkóstoltam csak), ettem mellé viszont uborkasalátát és egy vegyes joghurtos salit, mindegyikből egy fél marékkal. Persze nem kézzel mertem a tálból. :-)

Este összesen 7 kg ribizlit szabadítottam be a szárától (köszi Keke! :-) ), ment szépen a fagyasztóba, majd vacsorára joghurtot ettem édesítővel és 200 g ribizlivel. Kellett azután este 20 g sajt, hogy nyugodt legyek. :-)

Ma pedig végre volt annyi időm, hogy  kísérletezzek, ezért megcsináltam végre a wrapp-ot. Féltem a faxnitól, de rém egyszerű. Nem akartam 10 wrapp-ot, ezért ötödöltem a hozzávalókat, azaz tettem egy kisebb tálba 50 g teljes kiőrlésű lisztet, 20 g fehér lisztet (itt a csalás), némi sütőport, kevés langyos vizet, némi olívaolajat, kb. 2 TK lehetett, és sót. Ezt az egészet szépen összegyúrtam és hagytam 15 percet (talán többet is) pihenni.
2 részre osztottam és mindkét golyócskát (nem nagyobb, mint egy kisebb kókuszgolyó) kinyújtottam jó laposra. Könnyen alakítható a tészta, nem tapadt le a gyúródeszkára, és nem szakadt darabokra, amikor megemeltem, hurrá!

Ha kész, forró serpenyőben zsiradék hozzáadása nélkül kell mindkét oldalt 1-1 percig sütni, és amit én tapasztaltam: ahogy kikerült a serpenyőből, azonnal meg kell tölteni, különben többet nem tekerhető fel. Szóval ha több is készül, kell egy másik ember, aki tekerget, vagy egy villámgyors háziasszony, aki tölt, teker, megfordít. Nos, ebben az kísérletben a második wrap-ból kiváló frizbi lett, ami ráadásul ehető. :-) Na jó, a másodikat kettéhajtani tudtam csak. Finom volt, de nem szalonképes látvány, így csak az elsőt mutatom itt be:

A töltelék nálam sajt, sonka és paradicsom volt némi low carb majonézzel, mivel reggelire ettem, de lehet bármi más is, körözött, gyros hús, bármilyen kence stb. Mivel a párom ma nincs itthon, ebédre megettem a szalonképtelen másodikat. Bőven elég volt! (Ja, és kimaradt a tízórai)

Délután jött egy újabb kísérlet: fahéjas, tejszínes répakrémleves. NYAMIIIII!

350 g répát feldaraboltam, majd 6 dl vízben egy fokhagyma gerezddel főzni kezdtem. Hozzáadtam frissen őrölt borsot, sót, egy KK római köményt és fahéjat, majd amikor a répa megpuhult, öntöttem hozzá 1 dl tejszínt. Botmixerrel habosra kevertem, majd a végén csorgattam rá némi tökmagolajat. Utóbbi az én ötletem volt, amúgy a recept Vrábel Krisztáé, akárcsak a wrap tésztája. Ebből a 6 dl vízből sajnos csak 1 (bő) tányér leves lett, szóval holnap dupla adag répával újraindítom a hámozást. :-)

Az uzsonnát nem hiányoltam, és szerintem a vacsora sem lesz bőséges. Fél hat van és TELE vagyok.

Nos, a szerda tele volt meetingekkel, telefonokkal, rohangászásokkal. Vittem magammal 2 uborkát, 6 édes kekszet, 22 szem mandulát, 3 korpovit kekszet és jó sok vizet. Reggelire csináltam paprikást tojást, azzal azért elvoltam 10-ig.

Este még ettem gyros húst, uborkát, paradicsomot és 3 WASA szeletet, de ennyi.

Ma reggel későn volt a reggeli, a tegnapi rohangászás sok utómunkát adott, és sajnos nehezen is keltem.

Ettem 5 korpovit kekszet uborkás, túrós kencével (cukormentes), pár szem bébiparadicsomot és 30 g sovány sajtot.

Ebédre sütöttem szárnyakat és csináltam mellé Basmati rizsből kukoricás rizst. Ebből 130 g volt az adag és 170 g csirke csontostul. Finom lett, de a párom 3 óra múlva éhes volt.

Én ugyanezt éltem át az uzsi után. Ettem 6 szem pici sárgabarackot és 10 szem mandulát, rá másfél órára éhes voltam, mint az őrült. Persze kezeltem vízzel és kávéval, de azért nem volt kellemes.

Alig vártuk a vacsit mindketten. :-)

Ez volt talán az első olyan nap, amikor tudtam volna többet enni. És nem azért, mert unatkoztam.

A reggelire és a tízóraira nem pazarolok sok időt, mindkettőt betartottuk, kellett az a 10 szem magvas. :-)

Ebédre életem első bulgurja volt, nekünk bejön, és főleg NAGYON laktató. 50 g nyers bulgurt készítettem fejenként, és ha megnézitek, soknak tűnik. A hús 180 g. Találtam egy olyan fűszerkeveréket, amiben nincs cukor, na ezzel készült. :-) Maradt még holnapra is.

Uzsonnára ettünk egy kevés (2 gombóc) fagyit (Norbi eper sorbet). Ehető, de nem fogok érte este tízkor elrohanni a boltba...

Vacsorára sós lében eltett tonhal volt (56 g), újhagyma, 50 g barna kenyér, 4 szem bébiparadicsom, 30 g sovány sajt + egy fél kígyóuborka. Szépen elteltem tőle, de jól esett már így fél kilenckor. Igyekszem leszokni a kései vacsikról.

A párom egy hős, csak 30 g sovány sajtot és egy fél kígyóuborkát vacsizott!!

A bulgur pedig átment a próbán, nagyon örülök neki. :-)
Jöhet a wrap-próba majd csütörtökön, mert holnap sajnos rohangászós napom lesz.

Bizony pont ez a dal járt reggel a fejemben, mert szívből utálom a hétfőt, főleg, ha jó volt a hétvége. Ha meg nem, akkor azért. A hétfő mindig a beszámolók ideje nálunk, persze időre, és amúgy ezzel még nem lenne bajom, de minden hétfőre jut mellé valami extra feszkó, amitől minden sokkal stresszesebb lesz, szóval ma megint az a bizonyos hétfő volt. Brrrrrr.

Reggelire főtt tojás volt és sonka, némi ripsz, nekem málnás-joghurtos zabpehely. (+ 1 vödör kávé)

Ebédre nekem vegyes sali sonkával, a párom ette a maradék grillt.
Uzsira keksz és kesu, alma.
Vacsira ripsz, paradicsom, uborka, cukormentes májkrém vékonyan, 20 g sovány sajt, nekem újhagyma is.

Ami ma lekötött - a munka mellett persze - a holnapi ebéd. Kipróbáljuk a bulgurt, és megterveztem pár egyéb kaját is a könyvekből. Vettem ma este basmati rizst, TK rozslisztet, világos rozslisztet és korpát. Valamelyik nap csinálok házi wrap-ot, remélem, finom lesz. Alább egy kis kedvcsináló. :-)

Nem tudom, ki hogy vészelte át az éjszakát, de mi este 2x mentettünk buta kölyökmacskákat, egyszer zuhogó esőben 20:00-kor, majd szitáló esőben 22:00-kor ismét. Másodszorra már belátták a kölykök, hogy jobb a bélelt kutyaól, mert úszni 35 naposan még bizony nem tudnak. :-) Ezzel párhuzamosan próbáltunk józan belátásra bírni a kamasz kisasszonyt, hogy nem dől ám össze a világ, ha egy éjszakát nem tölt odakint. Megjegyzem, az ajtó nyitva volt, szóval mehetett volna, de persze nem akart ő sem vizes bundát. A reakcióiból lejött, hogy - nyilván! - mi intéztük NEKI ezt a nagy esőt, máshogyan ez nem is lehet. Mivel egész éjszaka esett, ő bizony egész éjszaka randalírozott, persze gondosan ügyelve arra, hogy először elaludjunk. Nos, így ment ez négyig, aztán kiment, de előtte lehányta az ágyat, amit eddig még soha nem csinált. Kell nekünk jót akarni. :-) Indult a reggel a mosógéppel és egy klassz dinsztelt paprikás rántottával.

Reggelire fogtam 4 szem tipikus lecsópaprikát (nem húsos, inkább vékony héjú), megdinszteltem kevés kókuszolajon, majd amikor összefonnyadt, ütöttem rá 2 tojást. Mennyei volt. :-) A párom nem csípi a paprikát, szóval ő maradt a 2 hagymás ripsz és a sonka mellett, persze bébiparival.

Reggeli után én nézegettem a 160 grammos könyveket és kiírtam pár klassz ötletet. És volt egy új felismerésünk is. A páromnak minden áldott este és éjszaka égett a gyomra és sava volt a régi kajákkal. Ugye nem lepődtök meg, hogy ez varázsütésre múlt el? Ez volt nekünk az extra bónusz erre a hétre. Aki küzd ezzel a rémálommal, tudja, milyen jó hirtelen nélküle. A párom csak annyit mondott, hogy már egyedül ezért is érdemes ezt az étrendet tartani. (Király!)

A könyvekben felfedeztem még pár pozitív dolgot. Pl. hogy az egres és a sárgabarack nem tiltott gyümölcsök!!! Az egres alig tartalmaz szénhidrátot, 100 grammban van 8 gramm, ami azért jó, mert nekem két gyümölcsből van sok a kertben: egres + szeder, nos az egres nyolcas, a szeder pedig  hatos, HURRÁ! :-)

A barack tízes, de ha nem egy rekesszel eszünk belőle, nem jelenthet gondot. A befőzést pedig idén először megpróbálom majd 1) cukor nélkül, azaz csak gyümölcsöt fogok eltenni, illetve 2) eritrittel, hátha úgy is ehető. :-)
Épp most mesélte a barátnőm, hogy Szabolcsban a hagyományos szilvalekvárhoz amúgy sem adtak soha cukrot, max a sütemény készítésekor utólag szórták meg a kész lekvárt cukorral, mégpedig úgy, hogy az elég sűrű masszához kis vizet adtak, felmelegítették, rákenték a sütire, végül megszórták cukorral. Ugyanezt csinálták lekváros kenyérrel is. (Asszem most rácsöppent a nyálam a tasztatúrára...) :-)
A szilva mondjuk 14-es, de szerintem működik ez egy 10-es barackkal is. Egy biztos, hogy itt beszámolok róla, hogy sikerült. 

A tízórai kicsit kapkodva zajlott, el kellett ugranunk a Praktikerbe, közben vettünk még ezt-azt az Aldi-ban is, szóval kutyafuttában volt meg a 3 keksz és a 10 mandula/kesudió.

Ebédre, uzsonnára és vacsira - egyéb elfoglaltság miatt sajnos baromi későn, fél hatkor - grillcsirke volt. A csirkét jó alaposan befűszerezve - először egészben - a grillrostra tettem, alá ment fél kg friss gomba szeletelve. A gomba a csirke levében sült meg a rost alatt, és sajnos túl sós lett, így ehetővé tettem némi joghurttal. Finom lett!

A csirkét félidőben félbevágtam a húsvágó ollóval, és a belső felét lefelé fordítva tovább sütöttem a roston, közben időnként locsolgattam a húslével. Megettük mellé a joghurtos gombát, és a fél csirke persze kifogott rajtunk. Mondjuk nem is terveztük, hogy egyszerre esszük meg! Ebben a felállásban a csirke zsírmentesen sült meg, mégsem száradt ki.

Lesz még ilyen, az tuti, de szerintem csak combokkal, a mell nekünk nem jön be. Alább a kép. :-)

Aludtunk 10 órát, a macskák pedig a teraszajtó üvegére tapadva lestek bennünket, hogy mikor lesz már itt végre valami mozgás meg KAJAAAAAAAAAAAAAAAAAA! :-)  Az, amelyik bejöhetne, csavarog egész éjszaka, de reggel hatkor már vigyázban ül a küszöbön és óbégat torka szakadtából, attól kezdve hogy berepült az ajtó résén egészen addig, amíg az első falattal meg nem telt a szája. :-) Hát, babáim, ma csúsztunk egy kicsit.

Reggelire a szokásos + olvastunk pár 160 grammos receptet Vrábel Krisztától. Tegnap a túránk részeként vettünk tőle 3 könyvet, mert fő a változatosság. Nincs elszállva, kapható alapanyagokból dolgozik és ígéretesek a receptjei, szóval mi bajunk lehet. :-)

Reggeli után teszteltem az új gyomlálót, neuralgikus pontja ugyanis a mindennapjaimnak az elhanyagolt előkertünk. Tavasszal került ide egy klassz minikerítés fűzfavesszőből, de az özönvizek megtették a hatásukat. Hiába gyomláltunk, nő, mintha húznák vagy fizetnének érte. Utáltam már kimenni az ajtón. Próbáltam persze csukott szemmel. :-)
Nos, az eszköz egy CSODA. Én amúgy nem hittem benne, de az a munka, ami amúgy egy fél nap és egy beállt derék, aminek kell utána 2 nap lábadozás, 1 Voltaren kúra és komoly, kiforrott, hajthatatlan önsajnálat, az most megvolt egy óra alatt. Azért ez nem mindegy. Plusz "előny", hogy a Kambodzsának is becsületére váló páratartalomnak köszönhetően úgy szakadt rólam a víz még árnyékban és nem túl gyors mozdulatok mellett is, hogy egyedül ezzel az akciómmal szerintem tuti fogytam ma egy kilót. :-) 

Délben ettünk egy pizzát. KETTEN EGYET.
Nem mondom, hogy ezért az ízért rohanunk majd el este a boltba, de rossznak sem mondanám. Viszont jóllaktunk ketten egy pizzával, és ez most nem vicc. Aki jól ismer bennünket az tudja, hogy ketten együtt meg tudunk enni egy maxi pizzát, ami nem fér be keresztbe az ajtón.... Tanulság: majd én megcsinálom finomabbra az új hozzávalókkal is. :-)

Az uzsonnát a párom kihagyta, én csak a 12 szem mandulát ettem meg, illetve vettünk valami piskótaszerűt Norbinál. Finom volt. :-)

Vacsira a szokásos volt, de nem mondom, hogy nem vártuk a pizza közepes élménye után.

A reggeli és a tízórai nem hozott új élményt. Ebédre bolognai volt, minden változatlanul klassz. :-)

Délután beszabadultunk Norbihoz, vettünk ezt-ezt, pl. egy low-carb pizzát. Meglátjuk. :-)

Azután elindultunk Kistarcsára 10 kg sárgabarackért, a terv ugyanis az volt, hogy cukormentes befőzést indítok a hétvégén. Nos, ha ettetek már x@r sárgabarackot, ez az volt. Jót akart, aki megvette, de szinte az egész ment a komposztra. :-) Autóztunk érte 2 órát, jól elvoltunk, de lekvár ebből tuti nem lesz. Majd a piacon veszek igazi hazai rózsabarackot, van még rá egy-két hetem szerencsére.

Visszafelé útba ejtettük azt a fagyizót, ahol van vagy ötféle diabetikus fagyi, de 30 perces sor állt (nem az én napom...), szóval vettünk Norbinál sorbetet és tejes fagyit is, majd holnap kipróbáljuk.

Este a párom kipróbálta a hagymás-mákos ripszet és szent esküt tett, hogy soha életében nem eszik több hamlet szeletet. Megértem. :-) Amúgy a ripsz NAGYON finom. Ettünk mellé sonkát, sovány sajtot, ubit, parit, én pedig lila hagymát is. :-)