Jé, napra pontosan egy hónapja kezdtük el az életmódváltást. Már nem emlékeztem a napra, vissza kellett lapoznom. :-)

Az elmúlt 2 hét nekem (munka szempontjából) elég húzós volt, a blog végképp nem fért bele, de büszke vagyok arra, hogy tartottuk magunkat, még a nem otthon töltött, tárgyalós és rohangászós napokon is.

Az eredmény magáért beszél. Reggel csak úgy mókaképpen mérlegre álltam, és egy hónap alatt (ezek szerint) nekem 3,5, a páromnak 6 kiló jött le. Iszunk persze sok vizet is, de főleg NEM ÉHEZÜNK. Tartjuk a rendszerességet, naponta - ha csak tehetjük - 5x étkezünk, és az adagok egyre kisebbek.

Közben azért kipróbáltam néhány finomságot főleg VK könyveiből. Akit érdekel, mi ezeket szoktuk lapozgatni:

Először a paradicsomos húsgombóc tetszett meg, főleg azért, mert parmezán van a húsban. :-) Egy nagy  hibát itt elkövettem: nem fényképeztem le. :-) Finom volt amúgy, fogunk még ilyet csinálni.

Mivel nincs időm minden nap főzni, a főzős alkalmakkor mindig egy kicsivel többet főzök, és a felesleget lefagyasztom. Ezzel időt nyerek a nehezebb napokon, hiszen csak kikapom a fagyasztóból és kész.

Aztán jött a következő feladvány. Mit szeretne reggelizni a drágám? Tojás nem játszik, a ripszet unja, korpovitot nem eszik, viszont úgy enne pirítóst!!! Ja, azt kifelejtettem, hogy a klasszikus, savanykás barna (vagy már inkább fekete) kenyér sem jöhet szóba. Bár mondjuk abból a klasszikus fokhagymát-reszelek-rá-pirítós amúgy sem működne, ahhoz fehér kenyér kell.... Vagy mégsem? Szerencsére a könyvekben találtam egy klassz gyökérkenyér receptet, köszi Kriszta!

Lényeg a lényeg hogy teljes kiőrlésű (NEM FEHÉR!!!) tönkölybúzaliszt kell hozzá és durumbúzaliszt. Az elsőben sok a rost és a hasznos tápanyag, a durumbúza pedig tökéletes tésztákhoz, kenyérhez, palacsintához. Én fehérre akadtam, de biztos lesz ebből is barna. Keményebb a búza amúgy, azt olvastam róla. E mellé már csak olívaolaj, száraz élesztő, langyos víz és só kell.

12 óra kelés, rövid gyúrás után még fél óra pihenő a tepsiben, azután 35-40 perc sütés és kész.

Itt a tészta kelesztés előtt:

Ez itt a kész kenyér:

.... és a megálmodott fokhagymás pirítós. :-)

folyt. köv. a bombasztikus VK-s padlizsánkrémmel, ami kitűnően passzol ehhez a kenyérhez. Még egy mondat: ettem belőle én is 3 vékony szeletet és nem kopogott a szemem egy óra múlva. Azért én nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de én nem győzök pillázni azon, hogy ez tényleg működik. Csak mert mások az összetevők. Nem tudok még ezen túllépni, na. :-)