Már egy ideje motoszkál a fejemben a fasírt ügye.

Zsemle ugye tabu, szóval marad a klasszikus húsgombóc, mert a teljes kiőrlésű kenyeret vagy péksütit én nem szeretném áztatni és nyomkodni. Marad még a prézli kérdése, azaz hogy kell-e egyáltalán a prézli. Gondoltam, ha már tesztelek, legyen miből választani, szóval 3 verziót próbáltam ki, alább az eredmény.

1) Mandulás bunda: paleo termék

Nagyon megszívja magát zsiradékkal, kihűlve pedig minden, csak nem ropogós. Az ízén nem érzek mandulát, vagy bármi extrát, és semmiképpen sem ad semmiféle pluszt az ételhez.

2) Teljes kiőrlésű zsemlemorzsa bundával: (sötét, sima bolti)

Jó ropogós, még kihűlve is. Pont olyan, mint a szokványos prézli amúgy, ízre is. Ha tehát mindenképpen a klasszikus fasírt ízét keresem, előkerül majd ez a prézli.

3) Pucér fasírt:

Hát messze a legszaftosabb, nem szívja magába a zsírt, és hidegen is ellenállhatatlan. Ezzel a legkevesebb amúgy a munka, és ebben van a három közül a legkevesebb kalória. Összefoglalva: nem adnak a bundák annyi pluszt, hogy érdemes legyen velük faxnizni, és még kalóriában is jobban járunk nélkülük. 

Nálunk tehát a harmadik volt a befutó! Csak semmi faxni: disznóhús (ez van, a fasírt X@r pulykából vagy csirkéből, vagy csak ezen nőttem fel, és ezt az ízt keresem, az is lehet), só, bors, paprika, reszelt vöröshagyma, reszelt fokhagyma, másfél kiló húshoz 1 tojás, ennyi.

Ami változott, hogy kókuszolajban sütök, nem napraforgóolajban.

Szóval nyert a harmadik! De azért valahogy elfogy a többi is. :-)

Tisztán látszik a jó kis szaft a harmadikon! :-)